Melyik lapban?

2010/2/1 SZERVÁC Attila sas@321.hu

Sziasztok, vélhetően nagyjából ez fog megjelenni nemsokára egy lapban.

Természetesen CC-BY-SA licenc alatt.

Konstruktív vélemények mindenképp :-)

A szabad kultúra védelme Emberi jogok vagy monopóliumok

A Szabad Kultúra és az Emberi Jogok

Teremtés. Ez nem más, mint másolás csipetnyi újítással. E mivolta jól megfigyelhető a Nagy Kiugrástól kezdve az elmúlt 70.000 év történetén át. Ez a szabad kultúra. A barlang-rajzok, hangszerek és dallamok, vésett és papirusz szövegek, Dante, Leonardo, Shakespeare, Bach, Mozart, Goethe, Liszt, Klimt, Hašek kultúrája, amelyhez jogunk van hozzáférni, továbbfejleszteni. Az elmúlt pár száz éve, de különösen a Berni Egyezmény óta viszont azt látjuk, hogy e jogunkat folyamatosan korlátozzák; a kulturális örökség példátlan kisajátítása, monopolizálása zajlik, és csak a XX. század közepétől, de különösen Richard Stalmann valódi szerzői engedélyeitől kezdtünk el a szellemi termékek, kulturális örökségünk terén e monopolizálás ellen lépéseket tenni.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az alábbi pontokon kapcsolódik e joghoz:

• Bevezető - oktatás és nevelés
• 2. • a nyilatkozat másolhatósága, hivatkozhatósága
• 3. • általános szabadságjogok
• 6. • jogalanyiság elismerése - szerzők és felhasználók közti

engedélyezés esetén fontos

• 7. • jogegyenlőség
• 11. • ártatlanság vélelme és visszamenőleges hatály korlátja -

másolási jogrendszer esetén fontos

• 17. • tulajdonjog - szellemi termékek esetében fontos, amennyiben

ahhoz tulajdon jellegű jogokat kötünk és lehetővé teszi a rendelkezést

• 18. • a gondolat, a meggyőződés, a szólás szabadsága
• 19. • a kifejezés, a kutatás, a terjesztés szabadsága
• 22. • szociális és kulturális jogok
• 26. • nevelés
• 27. • kulturális részvételhez és annak elismeréséhez való jog - a

vagyoni jogok csak másolási jogi rendszer fenntartása esetén értelmezhetők

• 28. • a fenti jogok biztosításának kötelezettsége az államokra
• 29. • kötelezettségek a közösséggel szemben.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata közel minden harmadik ponton gyengébben, vagy kifejezetten erősen kapcsolódik a szabad kultúra fejlődéséhez, ezek közül a legfontosabbak a 18., 19., 22. és 26., a szólás, a terjesztés valamint az oktatás-nevelés-művelődés szempontjából nélkülözhetetlen pontok. Ezek a pontok védik a szabad kultúrát és az ahhoz fűződő emberi jogokat, vagyis azt, hogy a kulturális örökségből másolással és továbbfejlesztéssel újabb szellemi termékek jöhessenek létre. Éppen ezért máig elég problémás a 6., 11., 17. és 27. pont, mely azt veti fel, hogy ezek a továbbfejlesztő közreműködők korlátozhassák a kultúrának az előbbi pontokban lévő másolási, terjesztési jogát. Ez a kultúripari lobbi hatására került be a nyilatkozatba. Ennek eredményeként a szabad kultúra folytatói ma arra kényszerülnek, hogy kimondott felhasználói engedéllyel, GPL vagy CC-BY-SA és hasonló licenccel engedélyezzék a közreműködésükkel készült szellemi termék másolását, vagy akár a továbbfejlesztett verzió terjesztését hasonló feltételekkel. Bár a szabad kultúra és az ahhoz kapcsolódó gazdasági modell újra fejlődik, a jelen helyzet még mindig egy szabad verseny-ellenes, súlyosan korlátozó monopolisztikus rendszer. A szabad kultúra ebben a rendszerben a hálózatokba szerveződés útján indult el, és vált a szabad verseny egyre fontosabb, több esetben már kulcsfontosságú tényezőjévé. Ahhoz, hogy megértsük, hogy hogyan kezd ismét működni szabad kultúránk ebben a rendszerben, látnunk kell, hogy fordulhatott elő ennek, az úgynevezett Másolási jognak (pontosabban jogi korlátnak) a kialakulása; melyek a szerzők, a felhasználók alapvető jogait már egyértelműen korlátozó vadhajtásai, és ezek középtávon végrehajtható lebontásáig, a Copyleft és ShareAlike segítségével hogyan illeszkedik ebbe a szabad kultúra.

A Másolási jog, a Copyleft, a Megosztás joga (ShareAlike), a hálózatok és a gazdaság

Az angol eredetű Másolási jog a XIX. század folyamán terjedt el Európában és néhány más országban. Ez alapvetően egy szabad versenyt korlátozó rendszer. Bár kimondja, hogy a művek a kultúra továbbfejlődése érdekében csak korlátos ideig - eredetileg első közlés+14 év - állhatnak szabad másolási- terjesztési korlát alatt, alapvetően arra született, hogy egy kiadó a szabad versennyel szemben monopol jogot kapjon a mű másolására.

A szerző kezébe a szellemi termékhez fűződő vagyoni jogot helyez, mellyel korlátozhatja a mű terjesztését, további feldolgozását, e jog a kiadóra ruházható, az köthet bizonyos ellentételezéssel ilyen szerződést a szerzővel.

A XIX. század során a kiadók mind több helyen érték el a céljukat és egyre több országban kezdték bevezetni ezt a rendszert. Míg Dante, Leonardo, Shakespeare, Bach, Mozart, Goethe és mások megbízási díjakból, előadásokból befolyt bevételekből és mindennapi munkájukból éltek, és a szabad kultúrát tiszta művészi szándékkal soha nem látott mértékben fejlesztették, addig a második ipari forradalom idejére már csakis a kiadók, és kizárólag az újonnan létrejött kulturális tömegipar - mainstream - érdekeinek megfelelően diktálhatták a kalandregény és könnyűzene szerzőkkel elfogadtatott, az innovatív, szubkulturális színtereken mozgó szerzők számára egyre rosszabb feltételeket.

A kulturális monopóliumok ellehetetlenítették a szerzők és felhasználók közti korábban jól működő, közvetlen gazdasági modellt, egy olyan rendszerbe kényszerítve a szerzőket, ahol többé már nem rendelkezhettek a közreműködésükkel továbbfejlesztett szabad kultúra terjesztése felett, nem részesedhettek a korábban ezekből származó bevételekből. Így egyre több, kulturális csúcs-teljesítményeket létrehozó szerző kezdett éhezni, a terjesztés nehézségeivel kapcsolatos kisebb hátrányba kerülni. Mind a másolási jog, mind a "szabadalmi" korlátok, korlátozó kiváltságok területén már a XX. század elején elindultak a szabad kultúra helyreállítására induló első kezdeményezések.

A nagy lökést kétségkívül 1984, a Richard Matthew Stallman - RMS - által hálózaton indított, a másolási jog monopóliumát a jogrendszeren belül ellensúlyozó Copyleft mozgalma indította meg, mely a szabad kultúra számára valódi szerzői jogi engedélyeket biztosít.

A Copyleft és a Megosztás joga, a ShareAlike

A Copyleft játékos szó, a szabad kultúra számára visszaadja a jogot annak Megosztásához a Másolási jog rendszerén belül. Mindenekelőtt lehetőséget biztosít a szerzőknek a szabad felhasználás engedélyezésére. Ez nem zárja ki a megbízási díjat, az előadásokból származó és egyéb bevételeket. Lehetővé teszi leszármazott művek (átdolgozások) készítését és az eredeti szerzőre való kötelező hivatkozás mellett a ShareAlike, a Megosztási jog segítségével, a szabad kultúra elvének megfelelően előírja, hogy az átdolgozás is csak azonos szabad engedéllyel terjeszthető. Ez az erős Copyleft. Ez teszi lehetővé például a multimédia tartalmak megosztását a hálózaton, például a http://Wikimedia.org rendszerében. Ide tartozik még a mérsékelt Copyleft, leghíresebb példája a Creative Commons Attribution

• ShareAlike - Non-Commercial - mely egyrészt továbbra is fenntartja a

szerzőre való kötelező hivatkozás jogát, emellett a non-profit felhasználást engedélyezi, viszont külön engedélyhez köti az esetleges kereskedelmi felhasználást, ez lehet egy a szerző és a felhasználó közti ad-hoc kötött egyösszegű díj, járadék jellegű jogdíj, egyebek.

A hálózatok, a felhasználók, a szervezetek és a gazdaság

A szabad kultúra helyreállításának megkezdésében alapvető szerepet kaptak a korszerű, hatékony hálózatok. Mindenekelőtt az Internet. E mögött áll az első olyan technológia, mely szabadalmi korlátoktól mentes szabad licencű szellemi termékekkel, mint az Internet Protokoll, a Unix-Linux és szabad szoftverek, az OGG hang és mozgókép és más szabvány formátumok lehetővé teszi, hogy a szerző azonnal, költség nélkül, közvetlenül, korlátlan számú másolatot juttasson el 7 milliárd felhasználóhoz, mint ahogy teszi is azt ma már minden magán, üzleti vagy non-profit felhasználó.

Ez mindenekelőtt a szabad kultúra, kulturális örökségünk továbbörökítésének szabad lehetőségét biztosítja, de ezen túl új gazdasági modellt is lehetővé tesz, ahol a non-profit terjesztéssel eleget tehetünk előbbi kötelességünknek, de optimális lehetőség nyílik a kereskedelmi terjesztésre is.

A szabad kultúra kulcsszerepe ma már mindenki számára világos. A felhasználók hálózatokat teremtenek és azokon alkotnak, valamint a kérdést részben eltérően, főbb pontokon azonban egységesen látó szervezeteket és projekteket hoznak létre, mint például a http://fsf.org/ FSF/UNESCO szabad szoftver tároló, a Creative Commons, vagy a Wikimedia alapítvány átfogó tartalomszolgáltató projektjei.

Az állam és a politika színterén is felbukkan a GPL vagy a Creative Commons licenc használata. Ide tartoznak egyes állami projektek vagy a ma már számos országban megjelent és növekvő súlyú politikai képviseletet kapott "Kalózpárt"-ok, melyek a Másolási jog rendszerén belül a szabad kultúra helyreállításáért küzdenek.

Mindannyian szerzők vagyunk és a szabad kultúra közhasznú voltán túl ez egyebek között a nagy tartalomszolgáltató portálok számára is óriási haszonnal jár. Mindannyian lehetővé teszik a szabad tartalom hozzáadását és ajánlják ezt. Ez az önkifejezés mellett óriási értéknövekedést produkál, jelentősen növeli a látogatottságot, a bevételt, miközben közhasznú, szabad kultúra, kulturális termékek jönnek létre.

A szabad kultúra folytatói közérdekből, valamint a Creative Commons és más szervezetek nevében legfőképpen az alábbi célokért küzdenek a jelenleg az alapvető emberi jogokat és azt leképező alkotmányos jogokat korlátozó jogszabályokkal szemben:

• A szabad kultúra szerzőinek, alkotásainak védelme
• A felhasználók az emberi jogok közt szereplő kulturális

szabadságjogainak védelme

• A közpénzből létrehozott szellemi közjavak szabad licencű felhasználása
• A szabad kultúra gazdasági modelljének elismerése a jogrendszerben.

A Szabad Kultúra haszna

A szabad kultúra fejlesztése, mint láttuk, alapvető emberi jog. E fejlődés alapja minden esetben: másolás csipetnyi újítással. Ezzel az evolúcióval jutottunk idáig évmilliók során. Nagyjából a XIX. század közepétől a XX. század végéig és a századfordulóig azonban fel lehetett tenni a kérdést, kell-e a szabad kultúra, szükség van-e rá a továbbiakban is. Láthatjuk a tömegeket, akik a szellemi javakhoz, szellemi termékekhez való hozzáférésben óriási hátrányt szenvednek igen jelentős mértékben a szabad kultúra és az általa teremtett kulturális közjavak háttérbe szorítása miatt. Ez drasztikusan csökkenti a gazdasági teljesítményt és drámai mértékben növeli a leszakadók arányát és az ezzel járó terheket.

A szabad kultúra és annak védelme, helyreállítása, tehát alapvető feladat az emberi jogok, az emberiség előrelépése szempontjából. Lehetővé teszi a hatékonyan termelő szabad versenyt és alapvető szerepe van a szellemi termékek igazságos megosztásában. Mindezt úgy képes megtenni, hogy jól működő közösségeket, hálózatokat épít ki.

A szabad kultúra biztosítja a fejlődésünket; a monopol kultúripari szereplők érdekeivel szemben a szabad kultúra alapvetően szükséges emberi jogaink érvényesítéséhez.

-- SZERVÁC Attila - zeneszerző http://google.com/search?q=szerv%C3%A1chttp://google.com/search?q=szerv%C3%A1c

---

Wikihu-l mailing list Wikihu-l@lists.wikimedia.org https://lists.wikimedia.org/mailman/listinfo/wikihu-l

Hát számomra a cikk kicsit ijesztőnek tűnt ahogy belecsap az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának elemzésébe (kicsit kevésbé ijesztő, mint az a nemzetközi jogi témájú Oxfordos könyvem, ahol a bekezdések közepén lefordítatlan német, francia és latin idézetek vannak) -- a célközönség bizonyára kevésbé ijedős.

Helyesírási és érthetőségi szempontból a CC licenceket magyar névvel használnám, a "Wikimedia alapítványt" magyarul Wikimédia Alapítvány formában használjuk.

Üdv, Bence 2010/2/1 SZERVÁC Attila sas@321.hu

Sziasztok, vélhetően nagyjából ez fog megjelenni nemsokára egy lapban.

Természetesen CC-BY-SA licenc alatt.

Konstruktív vélemények mindenképp :-)

A szabad kultúra védelme Emberi jogok vagy monopóliumok

A Szabad Kultúra és az Emberi Jogok

Teremtés. Ez nem más, mint másolás csipetnyi újítással. E mivolta jól megfigyelhető a Nagy Kiugrástól kezdve az elmúlt 70.000 év történetén át. Ez a szabad kultúra. A barlang-rajzok, hangszerek és dallamok, vésett és papirusz szövegek, Dante, Leonardo, Shakespeare, Bach, Mozart, Goethe, Liszt, Klimt, Hašek kultúrája, amelyhez jogunk van hozzáférni, továbbfejleszteni. Az elmúlt pár száz éve, de különösen a Berni Egyezmény óta viszont azt látjuk, hogy e jogunkat folyamatosan korlátozzák; a kulturális örökség példátlan kisajátítása, monopolizálása zajlik, és csak a XX. század közepétől, de különösen Richard Stalmann valódi szerzői engedélyeitől kezdtünk el a szellemi termékek, kulturális örökségünk terén e monopolizálás ellen lépéseket tenni.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az alábbi pontokon kapcsolódik e joghoz:

• Bevezető - oktatás és nevelés
• 2. • a nyilatkozat másolhatósága, hivatkozhatósága
• 3. • általános szabadságjogok
• 6. • jogalanyiság elismerése - szerzők és felhasználók közti

engedélyezés esetén fontos

• 7. • jogegyenlőség
• 11. • ártatlanság vélelme és visszamenőleges hatály korlátja -

másolási jogrendszer esetén fontos

• 17. • tulajdonjog - szellemi termékek esetében fontos, amennyiben

ahhoz tulajdon jellegű jogokat kötünk és lehetővé teszi a rendelkezést

• 18. • a gondolat, a meggyőződés, a szólás szabadsága
• 19. • a kifejezés, a kutatás, a terjesztés szabadsága
• 22. • szociális és kulturális jogok
• 26. • nevelés
• 27. • kulturális részvételhez és annak elismeréséhez való jog - a

vagyoni jogok csak másolási jogi rendszer fenntartása esetén értelmezhetők

• 28. • a fenti jogok biztosításának kötelezettsége az államokra
• 29. • kötelezettségek a közösséggel szemben.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata közel minden harmadik ponton gyengébben, vagy kifejezetten erősen kapcsolódik a szabad kultúra fejlődéséhez, ezek közül a legfontosabbak a 18., 19., 22. és 26., a szólás, a terjesztés valamint az oktatás-nevelés-művelődés szempontjából nélkülözhetetlen pontok. Ezek a pontok védik a szabad kultúrát és az ahhoz fűződő emberi jogokat, vagyis azt, hogy a kulturális örökségből másolással és továbbfejlesztéssel újabb szellemi termékek jöhessenek létre. Éppen ezért máig elég problémás a 6., 11., 17. és 27. pont, mely azt veti fel, hogy ezek a továbbfejlesztő közreműködők korlátozhassák a kultúrának az előbbi pontokban lévő másolási, terjesztési jogát. Ez a kultúripari lobbi hatására került be a nyilatkozatba. Ennek eredményeként a szabad kultúra folytatói ma arra kényszerülnek, hogy kimondott felhasználói engedéllyel, GPL vagy CC-BY-SA és hasonló licenccel engedélyezzék a közreműködésükkel készült szellemi termék másolását, vagy akár a továbbfejlesztett verzió terjesztését hasonló feltételekkel. Bár a szabad kultúra és az ahhoz kapcsolódó gazdasági modell újra fejlődik, a jelen helyzet még mindig egy szabad verseny-ellenes, súlyosan korlátozó monopolisztikus rendszer. A szabad kultúra ebben a rendszerben a hálózatokba szerveződés útján indult el, és vált a szabad verseny egyre fontosabb, több esetben már kulcsfontosságú tényezőjévé. Ahhoz, hogy megértsük, hogy hogyan kezd ismét működni szabad kultúránk ebben a rendszerben, látnunk kell, hogy fordulhatott elő ennek, az úgynevezett Másolási jognak (pontosabban jogi korlátnak) a kialakulása; melyek a szerzők, a felhasználók alapvető jogait már egyértelműen korlátozó vadhajtásai, és ezek középtávon végrehajtható lebontásáig, a Copyleft és ShareAlike segítségével hogyan illeszkedik ebbe a szabad kultúra.

A Másolási jog, a Copyleft, a Megosztás joga (ShareAlike), a hálózatok és a gazdaság

Az angol eredetű Másolási jog a XIX. század folyamán terjedt el Európában és néhány más országban. Ez alapvetően egy szabad versenyt korlátozó rendszer. Bár kimondja, hogy a művek a kultúra továbbfejlődése érdekében csak korlátos ideig - eredetileg első közlés+14 év - állhatnak szabad másolási- terjesztési korlát alatt, alapvetően arra született, hogy egy kiadó a szabad versennyel szemben monopol jogot kapjon a mű másolására.

A szerző kezébe a szellemi termékhez fűződő vagyoni jogot helyez, mellyel korlátozhatja a mű terjesztését, további feldolgozását, e jog a kiadóra ruházható, az köthet bizonyos ellentételezéssel ilyen szerződést a szerzővel.

A XIX. század során a kiadók mind több helyen érték el a céljukat és egyre több országban kezdték bevezetni ezt a rendszert. Míg Dante, Leonardo, Shakespeare, Bach, Mozart, Goethe és mások megbízási díjakból, előadásokból befolyt bevételekből és mindennapi munkájukból éltek, és a szabad kultúrát tiszta művészi szándékkal soha nem látott mértékben fejlesztették, addig a második ipari forradalom idejére már csakis a kiadók, és kizárólag az újonnan létrejött kulturális tömegipar - mainstream - érdekeinek megfelelően diktálhatták a kalandregény és könnyűzene szerzőkkel elfogadtatott, az innovatív, szubkulturális színtereken mozgó szerzők számára egyre rosszabb feltételeket.

A kulturális monopóliumok ellehetetlenítették a szerzők és felhasználók közti korábban jól működő, közvetlen gazdasági modellt, egy olyan rendszerbe kényszerítve a szerzőket, ahol többé már nem rendelkezhettek a közreműködésükkel továbbfejlesztett szabad kultúra terjesztése felett, nem részesedhettek a korábban ezekből származó bevételekből. Így egyre több, kulturális csúcs-teljesítményeket létrehozó szerző kezdett éhezni, a terjesztés nehézségeivel kapcsolatos kisebb hátrányba kerülni. Mind a másolási jog, mind a "szabadalmi" korlátok, korlátozó kiváltságok területén már a XX. század elején elindultak a szabad kultúra helyreállítására induló első kezdeményezések.

A nagy lökést kétségkívül 1984, a Richard Matthew Stallman - RMS - által hálózaton indított, a másolási jog monopóliumát a jogrendszeren belül ellensúlyozó Copyleft mozgalma indította meg, mely a szabad kultúra számára valódi szerzői jogi engedélyeket biztosít.

A Copyleft és a Megosztás joga, a ShareAlike

A Copyleft játékos szó, a szabad kultúra számára visszaadja a jogot annak Megosztásához a Másolási jog rendszerén belül. Mindenekelőtt lehetőséget biztosít a szerzőknek a szabad felhasználás engedélyezésére. Ez nem zárja ki a megbízási díjat, az előadásokból származó és egyéb bevételeket. Lehetővé teszi leszármazott művek (átdolgozások) készítését és az eredeti szerzőre való kötelező hivatkozás mellett a ShareAlike, a Megosztási jog segítségével, a szabad kultúra elvének megfelelően előírja, hogy az átdolgozás is csak azonos szabad engedéllyel terjeszthető. Ez az erős Copyleft. Ez teszi lehetővé például a multimédia tartalmak megosztását a hálózaton, például a http://Wikimedia.org rendszerében. Ide tartozik még a mérsékelt Copyleft, leghíresebb példája a Creative Commons Attribution

• ShareAlike - Non-Commercial - mely egyrészt továbbra is fenntartja a

szerzőre való kötelező hivatkozás jogát, emellett a non-profit felhasználást engedélyezi, viszont külön engedélyhez köti az esetleges kereskedelmi felhasználást, ez lehet egy a szerző és a felhasználó közti ad-hoc kötött egyösszegű díj, járadék jellegű jogdíj, egyebek.

A hálózatok, a felhasználók, a szervezetek és a gazdaság

A szabad kultúra helyreállításának megkezdésében alapvető szerepet kaptak a korszerű, hatékony hálózatok. Mindenekelőtt az Internet. E mögött áll az első olyan technológia, mely szabadalmi korlátoktól mentes szabad licencű szellemi termékekkel, mint az Internet Protokoll, a Unix-Linux és szabad szoftverek, az OGG hang és mozgókép és más szabvány formátumok lehetővé teszi, hogy a szerző azonnal, költség nélkül, közvetlenül, korlátlan számú másolatot juttasson el 7 milliárd felhasználóhoz, mint ahogy teszi is azt ma már minden magán, üzleti vagy non-profit felhasználó.

Ez mindenekelőtt a szabad kultúra, kulturális örökségünk továbbörökítésének szabad lehetőségét biztosítja, de ezen túl új gazdasági modellt is lehetővé tesz, ahol a non-profit terjesztéssel eleget tehetünk előbbi kötelességünknek, de optimális lehetőség nyílik a kereskedelmi terjesztésre is.

A szabad kultúra kulcsszerepe ma már mindenki számára világos. A felhasználók hálózatokat teremtenek és azokon alkotnak, valamint a kérdést részben eltérően, főbb pontokon azonban egységesen látó szervezeteket és projekteket hoznak létre, mint például a http://fsf.org/ FSF/UNESCO szabad szoftver tároló, a Creative Commons, vagy a Wikimedia alapítvány átfogó tartalomszolgáltató projektjei.

Az állam és a politika színterén is felbukkan a GPL vagy a Creative Commons licenc használata. Ide tartoznak egyes állami projektek vagy a ma már számos országban megjelent és növekvő súlyú politikai képviseletet kapott "Kalózpárt"-ok, melyek a Másolási jog rendszerén belül a szabad kultúra helyreállításáért küzdenek.

Mindannyian szerzők vagyunk és a szabad kultúra közhasznú voltán túl ez egyebek között a nagy tartalomszolgáltató portálok számára is óriási haszonnal jár. Mindannyian lehetővé teszik a szabad tartalom hozzáadását és ajánlják ezt. Ez az önkifejezés mellett óriási értéknövekedést produkál, jelentősen növeli a látogatottságot, a bevételt, miközben közhasznú, szabad kultúra, kulturális termékek jönnek létre.

A szabad kultúra folytatói közérdekből, valamint a Creative Commons és más szervezetek nevében legfőképpen az alábbi célokért küzdenek a jelenleg az alapvető emberi jogokat és azt leképező alkotmányos jogokat korlátozó jogszabályokkal szemben:

• A szabad kultúra szerzőinek, alkotásainak védelme
• A felhasználók az emberi jogok közt szereplő kulturális

szabadságjogainak védelme

• A közpénzből létrehozott szellemi közjavak szabad licencű felhasználása
• A szabad kultúra gazdasági modelljének elismerése a jogrendszerben.

A Szabad Kultúra haszna

A szabad kultúra fejlesztése, mint láttuk, alapvető emberi jog. E fejlődés alapja minden esetben: másolás csipetnyi újítással. Ezzel az evolúcióval jutottunk idáig évmilliók során. Nagyjából a XIX. század közepétől a XX. század végéig és a századfordulóig azonban fel lehetett tenni a kérdést, kell-e a szabad kultúra, szükség van-e rá a továbbiakban is. Láthatjuk a tömegeket, akik a szellemi javakhoz, szellemi termékekhez való hozzáférésben óriási hátrányt szenvednek igen jelentős mértékben a szabad kultúra és az általa teremtett kulturális közjavak háttérbe szorítása miatt. Ez drasztikusan csökkenti a gazdasági teljesítményt és drámai mértékben növeli a leszakadók arányát és az ezzel járó terheket.

A szabad kultúra és annak védelme, helyreállítása, tehát alapvető feladat az emberi jogok, az emberiség előrelépése szempontjából. Lehetővé teszi a hatékonyan termelő szabad versenyt és alapvető szerepe van a szellemi termékek igazságos megosztásában. Mindezt úgy képes megtenni, hogy jól működő közösségeket, hálózatokat épít ki.

A szabad kultúra biztosítja a fejlődésünket; a monopol kultúripari szereplők érdekeivel szemben a szabad kultúra alapvetően szükséges emberi jogaink érvényesítéséhez.

-- SZERVÁC Attila - zeneszerző http://google.com/search?q=szerv%C3%A1chttp://google.com/search?q=szerv%C3%A1c

---

Wikihu-l mailing list Wikihu-l@lists.wikimedia.org https://lists.wikimedia.org/mailman/listinfo/wikihu-l