2010/2/1 SZERVÁC Attila <sas@321.hu>

Sziasztok, vélhetően nagyjából ez fog megjelenni nemsokára egy lapban.

Természetesen CC-BY-SA licenc alatt.

Konstruktív vélemények mindenképp :-)

A szabad kultúra védelme
Emberi jogok vagy monopóliumok

A Szabad Kultúra és az Emberi Jogok

Teremtés. Ez nem más, mint másolás csipetnyi újítással. E mivolta jól
megfigyelhető a Nagy Kiugrástól kezdve az elmúlt 70.000 év történetén
át. Ez a szabad kultúra. A barlang-rajzok, hangszerek és dallamok,
vésett és papirusz szövegek, Dante, Leonardo, Shakespeare, Bach,
Mozart, Goethe, Liszt, Klimt, Hašek kultúrája, amelyhez jogunk van
hozzáférni, továbbfejleszteni. Az elmúlt pár száz éve, de különösen a
Berni Egyezmény óta viszont azt látjuk, hogy e jogunkat folyamatosan
korlátozzák; a kulturális örökség példátlan kisajátítása,
monopolizálása zajlik, és csak a XX. század közepétől, de különösen
Richard Stalmann valódi szerzői engedélyeitől kezdtünk el a szellemi
termékek, kulturális örökségünk terén e monopolizálás ellen lépéseket
tenni.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata az alábbi pontokon kapcsolódik e joghoz:

* Bevezető - oktatás és nevelés
* 2. - a nyilatkozat másolhatósága, hivatkozhatósága
* 3. - általános szabadságjogok
* 6. - jogalanyiság elismerése - szerzők és felhasználók közti
engedélyezés esetén fontos
* 7. - jogegyenlőség
* 11. - ártatlanság vélelme és visszamenőleges hatály korlátja -
másolási jogrendszer esetén fontos
* 17. - tulajdonjog - szellemi termékek esetében fontos, amennyiben
ahhoz tulajdon jellegű jogokat kötünk és lehetővé teszi a rendelkezést
* 18. - a gondolat, a meggyőződés, a szólás szabadsága
* 19. - a kifejezés, a kutatás, a terjesztés szabadsága
* 22. - szociális és kulturális jogok
* 26. - nevelés
* 27. - kulturális részvételhez és annak elismeréséhez való jog - a
vagyoni jogok csak másolási jogi rendszer fenntartása esetén
értelmezhetők
* 28. - a fenti jogok biztosításának kötelezettsége az államokra
* 29. - kötelezettségek a közösséggel szemben.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata közel minden harmadik ponton
gyengébben, vagy kifejezetten erősen kapcsolódik a szabad kultúra
fejlődéséhez, ezek közül a legfontosabbak a 18., 19., 22. és 26., a
szólás, a terjesztés valamint az
oktatás-nevelés-művelődés szempontjából nélkülözhetetlen pontok. Ezek
a pontok védik a szabad kultúrát és az ahhoz fűződő emberi jogokat,
vagyis azt, hogy a kulturális örökségből másolással és
továbbfejlesztéssel újabb szellemi termékek jöhessenek létre. Éppen
ezért máig elég problémás a 6., 11., 17. és 27. pont, mely azt veti
fel, hogy ezek a továbbfejlesztő közreműködők korlátozhassák a
kultúrának az előbbi pontokban lévő másolási, terjesztési jogát. Ez a
kultúripari lobbi hatására került be a nyilatkozatba. Ennek
eredményeként a szabad kultúra folytatói ma arra kényszerülnek,
hogy kimondott felhasználói engedéllyel, GPL vagy CC-BY-SA és hasonló
licenccel engedélyezzék a közreműködésükkel készült szellemi termék
másolását, vagy akár a továbbfejlesztett verzió terjesztését hasonló
feltételekkel. Bár a szabad kultúra és az ahhoz kapcsolódó gazdasági
modell újra fejlődik, a jelen helyzet még mindig egy szabad
verseny-ellenes, súlyosan korlátozó monopolisztikus rendszer. A szabad
kultúra ebben a rendszerben a hálózatokba szerveződés útján indult el,
és vált a szabad verseny egyre fontosabb, több esetben már
kulcsfontosságú tényezőjévé. Ahhoz, hogy megértsük, hogy hogyan kezd
ismét működni szabad kultúránk ebben a rendszerben, látnunk kell, hogy
fordulhatott elő ennek, az úgynevezett Másolási jognak (pontosabban
jogi korlátnak) a kialakulása; melyek a szerzők, a felhasználók
alapvető jogait már egyértelműen korlátozó vadhajtásai, és ezek
középtávon végrehajtható lebontásáig, a Copyleft és
ShareAlike segítségével hogyan illeszkedik ebbe a szabad kultúra.

A Másolási jog, a Copyleft, a Megosztás joga (ShareAlike), a hálózatok
és a gazdaság

Az angol eredetű Másolási jog a XIX. század folyamán terjedt el
Európában és néhány más országban. Ez alapvetően egy szabad versenyt
korlátozó rendszer. Bár kimondja, hogy a művek a kultúra
továbbfejlődése érdekében csak korlátos ideig - eredetileg első
közlés+14 év - állhatnak szabad másolási- terjesztési korlát
alatt, alapvetően arra született, hogy egy kiadó a szabad versennyel
szemben monopol jogot kapjon a mű másolására.

A szerző kezébe a szellemi termékhez fűződő vagyoni jogot helyez,
mellyel korlátozhatja a mű terjesztését, további feldolgozását, e jog
a kiadóra ruházható, az köthet bizonyos ellentételezéssel ilyen
szerződést a szerzővel.

A XIX. század során a kiadók mind több helyen érték el a céljukat és
egyre több országban kezdték bevezetni ezt a rendszert. Míg Dante,
Leonardo, Shakespeare, Bach, Mozart, Goethe és mások megbízási
díjakból, előadásokból befolyt bevételekből és mindennapi munkájukból
éltek, és a szabad kultúrát tiszta művészi szándékkal soha nem látott
mértékben fejlesztették, addig a második ipari forradalom idejére már
csakis a kiadók, és kizárólag az újonnan létrejött kulturális
tömegipar - mainstream - érdekeinek megfelelően diktálhatták a
kalandregény és könnyűzene szerzőkkel elfogadtatott, az innovatív,
szubkulturális színtereken mozgó szerzők számára egyre rosszabb
feltételeket.

A kulturális monopóliumok ellehetetlenítették a szerzők és
felhasználók közti korábban jól működő, közvetlen gazdasági modellt,
egy olyan rendszerbe kényszerítve a szerzőket, ahol többé már nem
rendelkezhettek a közreműködésükkel továbbfejlesztett szabad kultúra
terjesztése felett, nem részesedhettek a korábban ezekből származó
bevételekből. Így egyre több, kulturális csúcs-teljesítményeket
létrehozó szerző kezdett éhezni, a terjesztés nehézségeivel
kapcsolatos kisebb hátrányba kerülni. Mind a másolási jog, mind a
"szabadalmi" korlátok, korlátozó kiváltságok területén már a XX.
század elején elindultak a szabad kultúra helyreállítására induló első
kezdeményezések.

A nagy lökést kétségkívül 1984, a Richard Matthew Stallman - RMS -
által hálózaton indított, a másolási jog monopóliumát a jogrendszeren
belül ellensúlyozó Copyleft mozgalma indította meg, mely a szabad
kultúra számára valódi szerzői jogi engedélyeket biztosít.

A Copyleft és a Megosztás joga, a ShareAlike

A Copyleft játékos szó, a szabad kultúra számára visszaadja a jogot
annak Megosztásához a Másolási jog rendszerén belül. Mindenekelőtt
lehetőséget biztosít a szerzőknek a szabad felhasználás
engedélyezésére. Ez nem zárja ki a megbízási díjat, az előadásokból
származó és egyéb bevételeket. Lehetővé teszi leszármazott művek
(átdolgozások) készítését és az eredeti szerzőre való kötelező
hivatkozás mellett a ShareAlike, a Megosztási jog segítségével, a
szabad kultúra elvének megfelelően előírja, hogy az átdolgozás is csak
azonos szabad engedéllyel terjeszthető. Ez az erős Copyleft. Ez teszi
lehetővé például a multimédia tartalmak megosztását a hálózaton,
például a http://Wikimedia.org rendszerében. Ide tartozik még a
mérsékelt Copyleft, leghíresebb példája a Creative Commons Attribution
- ShareAlike - Non-Commercial - mely egyrészt továbbra is fenntartja a
szerzőre való kötelező hivatkozás jogát, emellett a non-profit
felhasználást engedélyezi, viszont külön engedélyhez köti az esetleges
kereskedelmi
felhasználást, ez lehet egy a szerző és a felhasználó közti ad-hoc
kötött egyösszegű díj, járadék jellegű jogdíj, egyebek.

A hálózatok, a felhasználók, a szervezetek és a gazdaság

A szabad kultúra helyreállításának megkezdésében alapvető szerepet
kaptak a korszerű, hatékony hálózatok. Mindenekelőtt az Internet. E
mögött áll az első olyan technológia, mely szabadalmi korlátoktól
mentes szabad licencű szellemi termékekkel, mint az Internet
Protokoll, a Unix-Linux és szabad szoftverek, az OGG hang és mozgókép
és más szabvány formátumok lehetővé teszi, hogy a szerző azonnal,
költség nélkül, közvetlenül, korlátlan számú másolatot juttasson el 7
milliárd felhasználóhoz, mint ahogy teszi is azt ma már minden magán,
üzleti vagy non-profit felhasználó.

Ez mindenekelőtt a szabad kultúra, kulturális örökségünk
továbbörökítésének szabad lehetőségét biztosítja, de ezen túl új
gazdasági modellt is lehetővé tesz, ahol a non-profit terjesztéssel
eleget tehetünk előbbi kötelességünknek, de optimális lehetőség nyílik
a kereskedelmi terjesztésre is.

A szabad kultúra kulcsszerepe ma már mindenki számára világos. A
felhasználók hálózatokat teremtenek és azokon alkotnak, valamint a
kérdést részben eltérően, főbb pontokon azonban egységesen látó
szervezeteket és projekteket hoznak létre, mint például a
http://fsf.org/ FSF/UNESCO szabad szoftver tároló, a Creative Commons,
vagy a Wikimedia alapítvány átfogó tartalomszolgáltató projektjei.

Az állam és a politika színterén is felbukkan a GPL vagy a Creative
Commons licenc használata. Ide tartoznak egyes állami projektek vagy a
ma már számos országban megjelent és növekvő súlyú politikai
képviseletet kapott "Kalózpárt"-ok, melyek a Másolási jog rendszerén
belül a szabad kultúra helyreállításáért küzdenek.

Mindannyian szerzők vagyunk és a szabad kultúra közhasznú voltán túl
ez egyebek között a nagy tartalomszolgáltató portálok számára is
óriási haszonnal jár. Mindannyian lehetővé teszik a szabad tartalom
hozzáadását és ajánlják ezt. Ez az önkifejezés mellett óriási
értéknövekedést produkál, jelentősen növeli a látogatottságot, a
bevételt, miközben közhasznú, szabad kultúra, kulturális termékek
jönnek létre.

A szabad kultúra folytatói közérdekből, valamint a Creative Commons és
más szervezetek nevében legfőképpen az alábbi célokért küzdenek a
jelenleg az alapvető emberi jogokat és azt leképező alkotmányos
jogokat korlátozó jogszabályokkal szemben:

* A szabad kultúra szerzőinek, alkotásainak védelme
* A felhasználók az emberi jogok közt szereplő kulturális
szabadságjogainak védelme
* A közpénzből létrehozott szellemi közjavak szabad licencű felhasználása
* A szabad kultúra gazdasági modelljének elismerése a jogrendszerben.

A Szabad Kultúra haszna

A szabad kultúra fejlesztése, mint láttuk, alapvető emberi jog. E
fejlődés alapja minden esetben: másolás csipetnyi újítással. Ezzel az
evolúcióval jutottunk idáig évmilliók során. Nagyjából a XIX. század
közepétől a XX. század végéig és a századfordulóig azonban fel
lehetett tenni a kérdést, kell-e a szabad kultúra, szükség van-e rá a
továbbiakban is. Láthatjuk a tömegeket, akik a szellemi javakhoz,
szellemi termékekhez való hozzáférésben óriási hátrányt szenvednek
igen jelentős mértékben a szabad kultúra és az általa teremtett
kulturális közjavak háttérbe szorítása miatt. Ez drasztikusan
csökkenti a gazdasági teljesítményt és drámai mértékben növeli a
leszakadók arányát és az ezzel járó terheket.

A szabad kultúra és annak védelme, helyreállítása, tehát alapvető
feladat az emberi jogok, az emberiség előrelépése szempontjából.
Lehetővé teszi a hatékonyan termelő szabad versenyt és alapvető
szerepe van a szellemi termékek igazságos megosztásában. Mindezt úgy
képes megtenni, hogy jól működő közösségeket, hálózatokat épít ki.

A szabad kultúra biztosítja a fejlődésünket; a monopol kultúripari
szereplők érdekeivel szemben a szabad kultúra alapvetően szükséges
emberi jogaink érvényesítéséhez.

--
SZERVÁC Attila - zeneszerző
http://google.com/search?q=szervác

_______________________________________________
Wikihu-l mailing list
Wikihu-l@lists.wikimedia.org
https://lists.wikimedia.org/mailman/listinfo/wikihu-l