Az élőbeszédbeli magázódás ugyanolyan közvetlen viszonyt tesz lehetővé, mint a
tegeződés, minden lehetséges visszaéléssel egyetemben. Veszekedni, sértegetni,
megalázni is kiválóan lehet vele -- semmivel sem kevésbé alkalmas mindezekre,
mint a tegeződés. A magázás élőszóban semmilyen távolságot nem teremt,
ugyanúgy, ahogy a tegezés sem. Az egyetlen különbség, hogy a tegezés bizonyos
esetekben egyszerűen nem alkalmazható, de ez nem feltétlen függ össze a két
ember viszonyával, csak egy egyszeri megállapodástól függ. A tegezés és a
magázás tehát szerintem lényegében felcserélhető, az önözés viszont érdekes
módon más tészta: az óhatatlanul létrehoz egyfajta távolságot. -- A
legtermészetesebb megoldás egyébként manapság már szerintem az, hogy
magázódunk, de a másik keresztnevét használjuk az "ön" vagy "maga" szó helyett
-- ez szerintem nagyon jó kompromisszum: teljesen személyes, ugyanakkkor
mentes minden személyeskedéstől vagy hivataloskodástól.
Interneten viszont másként veheti ki magát: ott a magázás olykor valóban az
önözéshez hasonló szerepű. Mivel nem látjuk a partnert, és egyszerre többekhez
is szólunk, a tegezés itt jóval indokoltabb. Talán azért is, mert ez kevesebb
tévedést rejt magában (hiszen egy felnőttel elvileg ki lehet alakítani tegező
viszonyt, de egy gyerekkel semmiképp sem lehet magázódni).
A professzor figyelmét talán ezekre lehetne felhívni.
Ui.: Kár, hogy nincs ezekhez forrásom: a fentieket érdemes lenne egy cikkben
is összegyűjteni. De így sajnos saját kutatásnak minősül. :-(
Ádám
Bennó <benno79(a)freemail.hu> 2009.12.20. 00:31:40 +1h-kor írta:
> Én nem vagyok híve az általános nagy tegeződésnek, a főnöki tegeződés meg
> nagyon hamar át tud alakulni rosszízű csendőrpertuvá, csak még álcázva is
> van. Formailag tegeződés, valójában meg szervilis viszony. Akkor már
> tisztább a magázódás. Nem vagyunk haverok, de nem is kell úgy tenni. A
> magázódás nem csak elhatárol, de véd is.
>
> B.