Elolvastam a Cserháti Zsuzsa fejezetet a szabad lexikonból és hát eléggé lehangolónak találtam.
Le is értékeltem: Gyenge, Gyenge, Gyenge, Átlagos.
Szeretem a történelmet és rengeteg történelmi könyvet olvastam különböző szerzőktől, angol, német, francia, orosz, amerikai és persze magyar. Kiemelkedően a legjobbak az angol történészek, utánuk jönnek az amerikaiak, majd meglepetésre az oroszok (szovjetek) azután jól leszakadva a német és francia, és a sor végén a magyar. A magyar történészek - úgy látom - gyávák! Ezért az írásaik sótlanok, szárazak és az emberek úgyis tudják, hogy na azért a háttérben meghúzódó okokat megint nem merték leírni! Ez se merte leírni!
De akkor minek ír?
Biztos a szakmának, mint amikor a "Gyula Vitéz télen-nyáron" című vígjátékban Kállai Ferenc - a Főnök - a professzornak a TV-ben elhangzott idegen szavakból összeállított értelmezhetetlen hadoválását hallgatva így kiáltott fel: Ez az Professzorkám! Így kell ezt csinálni!
Ha nem merjük leírni a dolgokat akkor nem kell írni. Magyarországon van egy álszemérmes hozzáállás, bizonyos dolgokról nem szabad beszélni, pedig a történet csak úgy kerek.
Az angolok azok igen! Azok nem félnek senkitől, szépen leírják, hogy mi van és azt is leírják, hogy miért van. Nem hisztiznek, nem uszítanak, csak szépen tárgyilagosan leírják, ki mikor, mit, hogy és miért, ha nem biztosak benne leírnak több felmerült variációt és az olvasó majd választhat.
Azt hittem a rendszerváltás után - főleg, hogy az angolszász kultúra áradt be a német helyett - ez is megváltozik és lesz egy nyílt, szabad légkör ahol nyíltan le merik írni a dolgokat, hát nem!
Itt nem lehet írnia betegségről, magánéletről, a botrányokról, stb... ki tudja még mi tartozik a tabuk közé, csak a viszonylag elfogadhatót, a sikereset.
Miért *ez szabad enciklopédia nem temetési beszéd! *
Az élet pedig csak ezekkel teljes, a történetnek ez is része, így teljes a kép.
Ha valaki elolvas egy angol szócikket és utána egy magyart azonnal láthatja a különbséget.
WP:SZB, azaz szerkessz bátran! Attól nem fog megváltozni a szócikk minősége, hogy oldalakat írunk arról, hogy milyen rossz ez az enciklopédia. Ez úgy működik, hogy valaki, aki érez a témához kötődést, megnyomja a szerkesztés gombot. Az angol Wikipédiát több tízezer aktív szerkesztő szerkeszti. A magyart meg alig száz. Nem kell a kettőt összehasonlítani, mert ez pont olyan, mint azt mondani, hogy tessék megnézni, milyen tiszta város ez a Kertalócfalva, csak 2,6% a levegő szennyezettsége, Rocsogamicsogán meg 34%, fúj! Nem véve figyelembe, hogy Kertalócfalván csak 2 gyár van, Rocsogamicsogán meg 34.
Ezen felül pedig tudok én gány angol szócikket mutatni, nem is egyet, nem is kettőt... a nem túlzottan frekventált témákban ott sem jobb a szócikkek színvonala.
Teemeah
2012. november 23. 0:12 László Hárshegyi írta, agisz5358@gmail.com:
Elolvastam a Cserháti Zsuzsa fejezetet a szabad lexikonból és hát eléggé lehangolónak találtam.
Le is értékeltem: Gyenge, Gyenge, Gyenge, Átlagos.
Szeretem a történelmet és rengeteg történelmi könyvet olvastam különböző szerzőktől, angol, német, francia, orosz, amerikai és persze magyar. Kiemelkedően a legjobbak az angol történészek, utánuk jönnek az amerikaiak, majd meglepetésre az oroszok (szovjetek) azután jól leszakadva a német és francia, és a sor végén a magyar. A magyar történészek - úgy látom - gyávák! Ezért az írásaik sótlanok, szárazak és az emberek úgyis tudják, hogy na azért a háttérben meghúzódó okokat megint nem merték leírni! Ez se merte leírni!
De akkor minek ír?
Biztos a szakmának, mint amikor a "Gyula Vitéz télen-nyáron" című vígjátékban Kállai Ferenc - a Főnök - a professzornak a TV-ben elhangzott idegen szavakból összeállított értelmezhetetlen hadoválását hallgatva így kiáltott fel: Ez az Professzorkám! Így kell ezt csinálni!
Ha nem merjük leírni a dolgokat akkor nem kell írni. Magyarországon van egy álszemérmes hozzáállás, bizonyos dolgokról nem szabad beszélni, pedig a történet csak úgy kerek.
Az angolok azok igen! Azok nem félnek senkitől, szépen leírják, hogy mi van és azt is leírják, hogy miért van. Nem hisztiznek, nem uszítanak, csak szépen tárgyilagosan leírják, ki mikor, mit, hogy és miért, ha nem biztosak benne leírnak több felmerült variációt és az olvasó majd választhat.
Azt hittem a rendszerváltás után - főleg, hogy az angolszász kultúra áradt be a német helyett - ez is megváltozik és lesz egy nyílt, szabad légkör ahol nyíltan le merik írni a dolgokat, hát nem!
Itt nem lehet írnia betegségről, magánéletről, a botrányokról, stb... ki tudja még mi tartozik a tabuk közé, csak a viszonylag elfogadhatót, a sikereset.
Miért *ez szabad enciklopédia nem temetési beszéd! *
Az élet pedig csak ezekkel teljes, a történetnek ez is része, így teljes a kép.
Ha valaki elolvas egy angol szócikket és utána egy magyart azonnal láthatja a különbséget.
Wikihu-l mailing list Wikihu-l@lists.wikimedia.org https://lists.wikimedia.org/mailman/listinfo/wikihu-l