Nem tudod publikálni valahol? Tényleg érdekes lenne a Domonkosi-cikk mellett mást is nyújtani neki.
Cass
2009/12/20 Ádám adam.78@uze.net
Az élőbeszédbeli magázódás ugyanolyan közvetlen viszonyt tesz lehetővé, mint a tegeződés, minden lehetséges visszaéléssel egyetemben. Veszekedni, sértegetni, megalázni is kiválóan lehet vele -- semmivel sem kevésbé alkalmas mindezekre, mint a tegeződés. A magázás élőszóban semmilyen távolságot nem teremt, ugyanúgy, ahogy a tegezés sem. Az egyetlen különbség, hogy a tegezés bizonyos esetekben egyszerűen nem alkalmazható, de ez nem feltétlen függ össze a két ember viszonyával, csak egy egyszeri megállapodástól függ. A tegezés és a magázás tehát szerintem lényegében felcserélhető, az önözés viszont érdekes módon más tészta: az óhatatlanul létrehoz egyfajta távolságot. -- A legtermészetesebb megoldás egyébként manapság már szerintem az, hogy magázódunk, de a másik keresztnevét használjuk az "ön" vagy "maga" szó helyett -- ez szerintem nagyon jó kompromisszum: teljesen személyes, ugyanakkkor mentes minden személyeskedéstől vagy hivataloskodástól.
Interneten viszont másként veheti ki magát: ott a magázás olykor valóban az önözéshez hasonló szerepű. Mivel nem látjuk a partnert, és egyszerre többekhez is szólunk, a tegezés itt jóval indokoltabb. Talán azért is, mert ez kevesebb tévedést rejt magában (hiszen egy felnőttel elvileg ki lehet alakítani tegező viszonyt, de egy gyerekkel semmiképp sem lehet magázódni).
A professzor figyelmét talán ezekre lehetne felhívni.
Ui.: Kár, hogy nincs ezekhez forrásom: a fentieket érdemes lenne egy cikkben is összegyűjteni. De így sajnos saját kutatásnak minősül. :-(
Ádám